Amszterdamban július 7-én kezdődik a FIBA 3×3 Európa Bajnokság, amelyre a selejtező tornákon (Poitiersben, illetve Andorrában) kiválóan szerepelt mind a magyar 3×3 férfi, mind a női válogatott. Eredményeik alapján szép reményekkel utazhatnak Hollandiába. A selejtező és a kontinens-bajnokság közötti néhány napban sem pihentek, részt vettek – amolyan edző játék gyanánt – a budapesti DECATHLON B33 Tour Final versenynapon, ahol külföldi csapatokkal mérhették össze az erejüket. A verseny szünetében Horváth Ákossal és Bozóki Bettinával sikerült pár mondatot váltani arról, vajon mire számítanak Amszterdamban és hogyan készültek az EB-re?
Horváth Ákos, aki a ZTE Kosárlabdaklub zalaegerszegi 5×5 csapatának a tagja, május óta a 3×3 válogatottal tart edzéseket és vesz részt a felkészülési tornákon. „ Komolyabban idén ismertem meg a 3×3 játékot és nagyon szeretem – mondja a játékos – a csapattal először Poitiersben voltam nemzetközi tornán és teljes mértékben elnyerte a tetszésemet. A kiutazás előtt sajnos beteg voltam, ágynak dőltem, de sikerült összeszednem magam, és erőmhöz mérten jól teljesíteni a mérkőzéseken. Ennél persze most, hogy már egészséges vagyok, Amszterdamban lényegesen jobb teljesítményt várok majd magamtól.
Mára a játékkal, az 5×5-től némileg különböző felszereléssel, a szabályokkal is megismerkedtem. Úgy vélem, napjainkra komoly, más sportágakkal egyenragú játékká fejlődött a 3×3 kosárlabda. Presztízsének mindenképpen jót tett a szabályrendszer egységesítése, a pályán mozgó bírók mellett az asztalnál helyet foglalók jelenléte is. Megérdemelten nyerte el nemrégiben a teljes jogú olimpiai sportágminősítést.
Nekem – tette hozzá Horváth Ákos – külön meglepetést okozott az a tény, hogy a 3×3 játék mekkora fizikai és szellemi koncentrációt igényel a csapattagoktól. Ahhoz, hogy eredményes legyen a játék, a mérkőzés elejétől az utolsó másodpercéig folyamatosan hajtania kell magukat a játékosoknak. Nincs pihenés, megállás. Bár sok nemzetközi játékon még nem vettem részt, de például Poitiersben feltűnt a profi rendezés, a kiváló logisztika és a pontos háttérmunka. Mindennek megadták a módját, hibátlan volt a csapatok elszállásolása, kiszolgálása is. Gyönyörű volt a szabadtéri pálya is.
A felkészülés alatt játszottunk néhány tornán Horvátországban, majd elutaztunk Poitiersbe az EB-selejtezőre. Kemény kezdés volt, hiszen már a selejtező első mérkőzésein összekerültünk a holland és a horvát válogatottal. Mindkettő nagyon erős ellenfél. Szerencsére vettük az akadályokat, így kvalifikáltunk az amszterdami EB-re.
A magyar 3×3 válogatott csapatok sikerében szerintem az MKOSZ-nek is oroszlánrésze lehet, hiszen – annak ellenére, hogy a 3×3, mint sportág még nagyon fiatal – nekünk is, a lányoknak is rendelkezésére áll az edzőgárda, a masszőr és a szövetségtől megkapjuk a lehetőséget arra is, hogy külföldi felkészülő tornákra járjunk. Nyilván, ebben nem minden 3×3 csapatnak lehet része. A szövetség további támogatásával hosszú távon is szép jövő vár a hazai 3×3 sportra.
Bozóki Bettina a 3×3 válogatott tagja Andorrában kimagasló játékot produkált. Előtte pedig tagja volt a Nantesben VB ezüstérmet szerző magyar csapatnak is. „ A VB előtt négyhetes felkészülésen volt a voltunk, a nantesi világbajnokságot bizonyos mértékig inkább felkészülésnek tekintettük, mert nekünk fontosabb cél az amszterdami jó szereplés. Az, hogy megnyertük az ezüstérmet, még minket is meglepett, és óriási sikernek könyveljük el. A VB-sikert egyrészt annak tulajdonítjuk, hogy szerencsénkre eléggé kedvező összetételű csoportba kerültünk, másrészt a csapat fizikailag topon volt és a játékban is minden összejött nekünk. Visszatekintve úgy tűnik, hogy az EB-kvalifikációs meccsek lényegesen megterhelőbbek, nehezebbek voltak. A csapat javára vált, hogy a kvalifikációs sorozat közben csatlakozott hozzánk Medgyessy Dóra, aki erőt adott a játékostársaknak és „összerázta” a csapatot. A felkészülési fázis nagyon megterhelő volt, hiszen folyton utaztunk, egyik városból a másikba. Összesen két hetet töltöttünk itthon az utóbbi hónapokban. Időnként nagyon elfáradtunk, ezért volt, hogy olykor hullámzó teljesítményt mutatott a csapatunk.”
Az EB esélyeket latolgatva Bozóki Bettina úgy látja, csoportjukban erős ellenfelekkel kell megküzdeniük, de szerinte mindannyian legyőzhetők. Andorrában már a svájci és a román válogatottal is játszottak, és mindkét csapatot sikerült legyőzniük. Amszterdami eredményeik tekintetében roppant bizakodó és úgy gondolja, ott egyetlen céljuk lehet: megvédeni az Európa bajnoki címüket.