Károlyi Andrea, aki már két éve a női B33 válogatott szakvezetője csak elismerő szavakkal tud szólni erről a játékról, mert nemcsak ő, de csapatának minden tagja nagyon megszerette a kosárlabdához képest szokatlanul gyors, a test mellett az agyat is alaposan megmozgató játékot.
Nagy erőbedobással készülnek a június végén megrendezendő EB selejtezőre. Noha Szegeden még nem a teljes csapat, de annak jó néhány tagja játszott, mert az is kiváló alkalom volt az európai megmérettetésre való felkészüléshez. Egykori profi kosárlabdázóként Károlyi Andrea úgy véli, ha pár évvel fiatalabb volna, az edzői feladatok mellett ma is szívesen beállna a B33-as csapatba játszani, mert mindig is szerette a kemény, küzdelmes meccseket. A 3×3 játék nemzetközi szabályai lényegesen keményebb játékot engedélyeznek, mint a hagyományos kosárlabdában. Erre a játékra edzőként sem egyszerű feladat kiválasztani a legalkalmasabb játékosokat, hiszen elsősorban nem a testmagasság a mérvadó szempont és még az sem feltétlenül meghatározó tényező, ha egy játékos jól teljesít az 5×5-ös meccsen. Amikor először csapatot választott több megkötéssel is számolnia kellett: jövendő játékosai nem lehettek az 5×5-ös válogatott keret tagjai, nem szerepelhettek az U20-as válogatottban és az Universiade csapatában sem. Ennek ellenére sikerült egy jó, egyénileg is tehetséges tagokból álló csapatot összeállítania. Olyannyira sikeresek lettek, hogy a kezdeti megkötések szinte a visszájára fordultak: napjainkban a felnőtt válogatottba visznek el tőlük játékost. Ezért kis átszervezést kellett végrehajtaniuk az eredeti felállásban, de úgy tűnik sikerült, ezért az edző bizakodó és továbbra is jó eredményeket vár a csapattól. A B33 kiváló „előszobája” lehet az 5×5-ös játéknak, mert fejleszti a játékosok gondolkodását, rövidíti reakció idejüket és kombinációs készségüket. Ebben a játékban nincs idő a hosszas gondolkodásra, a helyzetek kielemzésére, rögtön cselekedni kell. Amikor egy játékos kosarat dob, nincs ideje arra a továbbiakban, hogy kigondolja, hogyan helyezkedjen a pályán, mert amikor a kezére pattan a labda, azonnal cselekednie kell. Ráadásul a bajnokság befejezése után sincs pihenés, egész nyáron edzésben vannak a játékosok. A folyamatos edzésmunka, az állandó terhelés előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét és remény van arra, hogy a legjobb 3×3-as játékosok felnőttként majd nem az 5×5-ös válogatottat erősítik majd, hanem évek múlva is a 3×3-as játéknál maradnak, ebben akarnak majd sikereket elérni.