Studer Ágnes a Béluskák csapatának játékosa, aki az A-csoportos szekszárdi 5×5-ös kosárcsapat tagja, egy kisebb kudarc után kezdett érdeklődni a 3×3 iránt.
Elmesélte, hogy néhány társával együtt kimaradt a diákolimpia 5×5-ös csapatából. Négyen voltak, így kézenfekvő volt a csapatalakítás és a pécsi mérkőzéseken való indulás. Kiválónak tartja a körülményeket, az ellenfelek csapataiban sok tehetséges, ügyes játékost lát. Az 5×5-ös játékban tanultakat szerinte nagyon eredményesen lehet felhasználni a 3×3-as mérkőzéseken is. Azt tapasztalta, hogy utóbbi játékban sokkal inkább megmutathatók az egyéni képességek, a három játékos minden posztot betölthet és maga döntheti el, hogy számára pillanatnyilag melyik a legeredményesebb, legelőnyösebb a játék eredményessége szempontjából. Szerinte az is előnyös, és később, az 5×5-ös játékban is jól használható lesz, hogy nagyon rövid idő alatt kell döntenie a játékosnak egy-egy kritikus helyzetben.