Bő másfél év van még a 2020-as tokiói nyári Olimpiai Játékok kezdetéig, ahol önálló sportágként először jelenik majd meg a 3×3 kosárlabda, de a világ szakmai berkeiben és a sport médiában már megjelentek az esélyeket latolgató vélemények.
Az erőteljesen széleskörű nemzetközi véleményeket taglaló és leginkább azok értesüléseire támaszkodó forrás, a spotskeeda.com cikket közölt, amely egy képzeletbeli 3×3-as mérkőzés kimenetelét elemezte különböző szempontok figyelembe vételével. Az egymással szembenálló két fél, az idén szinte minden nemzetközi díjat megnyerő szerb válogatott (Dusan Bulut, Dejan Majstorovic és Marko Savic) és az USA NBA-s sztárjaiból (LeBron James, Steph Curry és James Harden) verbuvált szupercsapat lenne. A cikk azt latolgatja, a két kiváló tehetségű együttes közül vajon melyik nyerhetne meg egy 3×3-as mérkőzést, ki lehetne ezzel a sportág királya?
A szerbek idén szinte legyőzhetetlenek voltak, de az eddig eltelt nyolc évük is bővelkedett sikerekben és a megnyert versenyekben. Az eddigi négy 3×3-as világbajnokság közül hármat ők nyertek meg. Ugyanakkor képzeletbeli ellenfelüknél számos tényező van, ami óriási előnyt jelenthetne velük szemben. Egyrészt az USA-ban hosszú évekre visszatekintő hagyományai vannak a tradicionális, 5×5-ös kosárlabdának, csapataik a világ élvonalában tanyáznak, mondhatni játékosaik a világ legjobbjai.
Fizikai és technikai adottságaik révén az amerikaiaknak minden esélye meglenne a győzelemre. 1936-óta minden nyári olimpia kosárlabda versenyéről aranyéremmel tértek haza, kivétel volt az 1972-es müncheni Olimpia és 1980-ban Moszkva, ahová (politikai okokból) el sem utazott a csapat. Ebből megalapozottan az volna következtethető, hogy 2020-ban, Tokióban is megnyerik az 5×5 bajnoki aranyat.
Igen ám, de mi volna, ha pályára lépnének a 3×3 bajnokai ellen? Egy biztos, a szurkolóknak, rajongóknak ez a mérkőzés lenne életük egyik legnagyobb élménye. Kérdés, melyik csapat győzné le a másikat?
A csata kimenetelének reális tényezőit figyelembe véve meg kell említeni a játékosok fizikai, mentális és technikai adottságait. Az USA csapatában LeBron James pusztán óriási méreteivel, atlétikus testével legyalulhatná a pályáról az ellenfél játékosait, Stephen Curry pedig fizikai erejének köszönhetően hatalmas bombákkal áraszthatná el a kosárhálót. Figyelembe véve a 3×3-as pálya kisebb méretét, feltehetően ellenállhatatlan volna a kosárra dobása.
Velük szemben a szerbek lényegesen gyorsabbak, fifikásabbak, hamarább reagálnak az éles helyzetekre és azonnal megoldást is találnak rá, nem támaszkodnak a társaik segítségére. Előfordulhat, hogy mire az óriási atléta LeBron James egyet fordulna, a villámgyors Dusan Bulut már pontot szerezne a kosárra dobásából.
Nem lehet elfeledkezni a két játék eltérő szabályrendszeréről sem. A szabályok ismeretében a szerbek minden bizonnyal sokkal jobbak, mint az 5×5-ös pályán küzdő amerikaiak. Ezt pedig a játékban előnyükre fordíthatnák. Csakúgy, mint azt a tényt, hogy a 3×3 mérkőzéseken mindenki elsősorban egyéni játékos, csak másodsorban épít a társak segítségére. A játék annyira gyors, hogy nincs idő a kommunikációra, mindenkinek magának kell kikombinálnia a lehető legelőnyösebb akciót, és azt mielőbb végrehajtania. Ehhez az 5×5-ös játékosok nincsenek hozzászokva.
Ezen a képzeletbeli mérkőzésen bármelyik fél győzhetne. A valóságban nem valószínű, hogy az amerikai NBA játékosok 3×3-as pályára lépnének az olimpián, hiszen elsődleges céljuk, hogy Tokióban ismét aranyat szerezzenek. Éppen ezért inkább az 5×5-ös játékra koncentrálnak. Előfordulhat persze, hogy egykori NBA játékosokból verbuválódik egy jó kis csapat és megkísérlik hazavinni a 3×3 olimpiai aranyat is. Ez még a jövő zenéje, egyelőre nincs hír a szándékokról.