Alfonzo McKinnie, a Windy City Bulls, NBA D-ligás kosárcsapatának a játékosa a FIBA 3×3 bajnokságon is indult és tavaly októberben, Mexikóban megnyerték a kontinens bajnokságot, a FIBA3x3 World Tour Masters Americast. A 2,04 centi magas, atlétikus termetű játékost szurkolói csak „Mount” McKinnieként emlegetik. A közelmúltban újságírók kérdezték többek között 3×3-as terveiről, a játékról alkotott véleményéről.
Bevezetőként magáról a játékról faggatták, megkérdezték, hogy miben látja a 3×3 lényegét?
- Kemény játék, aminek a bajnokságai is kemény küzdelmet igényelnek a játékosoktól – állapította meg Mount McKinnie. A 3×3 külön érdekessége, hogy minden ország csapata más-más stílusban játszik és más taktikát követ, ráadásul a csapattagok is mindannyian mások: ahány játékos, annyiféle a játéka. Egészen más stílusban játszanak az európaiak, mint a Dél-amerikaiak és mindannyian különböznek az Észak-amerikaiak játékától. Pedig mindannyian kosárlabdát játszanak, mégpedig azonos szabályok szerint.
- Miben látja a 3×3 legnagyobb különbségét az öt-öt elleni játéktól?
- A pálya méretén, a játékosok szám kívül eleve nagy különbség a szabályrendszere. Továbbá a 3×3 lényegesen erősebb a játékstratégiában, az adott pillanat manővereinek a kidolgozásában. A három fős csapatokban minden játékos egyenlő és mindenki megmutathatja a saját erős oldalát. Emellett a 3×3 kiválóan használható az 5×5 játékosainak a kondicionálására is, mert rendkívül gyors, a 10 perces játékidő alatt nincs megállás, a játékosoktól folyamatos mozgást és koncentrálást követel. Gyors döntéshozatalra és folyamatosa kombinálásra szoktat. Nekem is sokat segített a test-test elleni harcban, az arra szolgáló készségek kifejlesztésében.
- Júliusban eldől, hogy a 3×3 ott lesz-e a 2020-as Tókiói Olimpián. Önnek ez mit jelentene?
- Nagy öröm volna, hiszen már régen vágyom rá, hogy részt vegyek a világ legjelentősebb sporteseményén. Meggyőződésem, hogy a 3×3-nak helye van az olimpiai sportágak között, hiszen világszerte egyre népszerűbb, nagyon sokan játsszák Európától Dél-Amerikáig, de még Afrikában és a távoli Ausztráliában is. Az Egyesült Államokban is évről-évre népszerűbb lesz, ami azt jelenti, hogy hatalmas lehet a szurkolótábora, vagyis helye van az olimpiai játékokon. Nekem, személy szerint az volna a sportkarrierem csúcsa, ha az USA nemzeti válogatottjával ott lehetnék Tókióban. Óriási megtiszteltetésnek venném.
- Tavaly az USA 3×3 csapata Kínában a Ljubljana ellen 21:16-os vereséget szenvedett a Világbajnokságon, így be kellett érje az ezüstéremmel. Idén készülnek a visszavágóra?
- Természetesen, mindenképpen. Szerbia csapata azon kevesek közé tartozik, amelyek nemcsak tudnak, de szeretnek is játszani. Szívvel-lélekkel ott vannak a játékban. Tavaly mi még első ízben, mondhatnám kissé felkészületlenül kerültünk ki a világbajnokságra, csak néztük, hogy a többi csapat tagjai mennyire összetartanak és a játékban szinte eggyé válnak. Bízom benne, hogy idén sikeresebbek leszünk.
- Küszöbön áll a szezonkezdet. Az idei versenyekre milyen személyes célokat tűzött maga elé?
Szeretnék minél több győztes mérkőzés részese lenni és persze, a VB legyőzni a szerbeket.