Az AFP francia hírügynökség riportere Újvidéken meglátogatta Dusan Bulutékat. Arra volt kíváncsi, vajon hogyan edz az olimpiai aranyra pályázó szerb 3×3 csapat hazai környezetben. Meglepődött, mert a csapatot nem valamilyen modern, mindennel felszerelt és számos, a felkészüléshez fontos kiegészítő szolgáltatást nyújtó csarnokban találta, hanem egy játszótéren dobálták egymásnak a labdát. A
Mint kiderült, ez éppen az a játszótér volt, ahol egykor, a titoista idők lakótelepén gyerekként játszottak naphosszat és gyakran lógtak az iskolából is a kosarazás kedvéért. Sosem tudták megunni a játékot – mesélte a csapat világklasszis vezetője Duasan Bulut. „ Nekünk a kosárlabda azt jelentette, mint napjaink kamaszainak a punk rock zene – folytatta a játékos. Nagyon hajtunk most, mert nekünk, a csapatnak kardinális kérdés az olimpiai arany megnyerése. Csak ez a díj, rádásul a legfényesebb, hiányzik a portfóliünkből. Eddig hat világkupából négyet megnyertünk, szinte megszámlálhatatlan más nemzetközi versenyről is hazahoztuk az aranyat, csak olimpiai bajnok nem lett még a Novi Sad. Ha Tokióban nem sikerülne, óriási kudarcként élnénk meg. Meg kell nyernünk, hiszen a világ legjobb öt játékosa közül négy Szerbiából származik. Ez a tény pedig kötelez minket a győzelemre. „ A „Bulut-proof”-nak (golyóállónak) is becézett játékos a továbbiakban visszaemlékezett a kezdetekre, azokra az évekre, amikor az 5×5-ös kosárlabdával próbálkozott a szerb és az észak-macedón csapatban, de nem jött számára az áttörő siker. „ Sehogy sem jött az igazi, tartós siker, csak kínlódtam középszinten. Aztán rájöttem, meglehet, nekem valami más játékstílussal kell próbálkoznom, olyannal, ami gyors, furfangos észjárást, rugalmas technikát igényel, nem bábkosárlabdára születtem, hanem önállóan gondolkodó, villámgyorsan cselekvő játékosnak. Ma is áldom azt a napot, amikor ez megfogalmazódott bennem és a sok kreativítást igénylő, szisztematikus, összetett játékot, a 3×3-at választottam” – emlékezett vissza a kezdetekre Bulut kapitány.