Csirke Ferenc, a 3×3-as felnőtt válogatott edzője, a PVSK férfi NB I-es csapatának a vezetője értékelte a válogatott eddigi teljesítményét.
Elmondta, hogy a franciaországi EB selejtező fordulójából csapata, sajnálatos módon, nem jutott tovább. Mégpedig annak ellenére, ahogy a forduló első napján jól teljesítettek a játékosai, a folytatás azonban elmaradt. Oka lehet többek között, hogy közvetlenül az EB fordulóra indulás előtt a csapat 2 tagja nem tudta vállalni a kiutazást, így két olyan játékossal kellett kiutaznunk, akik ezen a nyáron egyáltalán játszottak a többi csapattaggal. Hiányzott a játékból az összeszokottság, ez volt az oka, hogy vereséget szenvedtünk az olaszoktól, mégpedig úgy, hogy négy büntetőt hibáztunk a mérkőzés utolsó percében- vázolta a tényeket az edző. Ha a csapat az eredeti összetételben játszhatott volna úgy vélem, látva a mezőny többi csapatának a teljesítményét, sokkal több esélyünk lehetett volna az EB-re való kijutásra. Nagyon sajnálom, hogy a körülmények így alakultak. Úgy érzem – folytatta Csirke Ferenc – Magyarországon még csak most kezdjük tisztán látni, hogy valójában milyen lehet egy 3×3-as EB selejtező, milyen követelményeknek kell megfelelniük a csapatoknak. Mindeddig alig volt versenytapasztalatunk, szinte semmit sem tudtunk az ellenfelek csapatairól, legfeljebb videofelvételeket láthattunk egyikről-másikról. Most már élőben láthattuk a játékukat és ezekből a tapasztalatokból kell majd tovább építkeznünk. Legnagyobb célunk az, ha 2020-ra olimpiai sportág lesz a B33, hogy kijussunk az olimpiára. Nem lesz könnyű, de sok munkával, szorgalommal elérhető a cél. 5×5-ös edzőjeként egy 3×3-as csapatot edzésébe belekezdeni szerinte nem egyszerű feladat, mert míg a klasszikus kosárlabdában a csapat felkészíthető a mérkőzés alatt követendő taktikára, a különböző formációk begyakorlására, ez a 3×3-nál lehetetlen. Az edző által szinte követhetetlen a játék, nem áll az irányítása alatt, mert a játékosok a pillanatnyi ötleteiket valósítják meg. Ez a játék leginkább az egyéni teljesítményről szól. Az EB selejtezőn azt tapasztalta, hogy nyolc csapatból három edző nélkül érkezett, feltehetően nem tartották fontosnak a jelenlétét. Ez a tény egy klasszikus kosárjátékhoz szokott edzőt frusztrálhat, hiszen áll a pálya szélén és nem tud szakmai utasításokat adni a játék menetéhez a csapattagoknak. Ezért aztán nem is érzi magát oly mértékben felelősnek egy-egy mérkőzés kimenetelét illetően, mint az 5×5-ös csapatnál. A mérkőzések alatt is hangos zene szól, ami kizárja, hogy az edző utasításokat kiabáljon be a játékosoknak és ők sem tudnak egymással kommunikálni. Az a csapat lesz a győztes, akinek a játékosa gyorsabb észjárású és jobb kombinációs készségekkel megáldott. Ezeket a készségeket az edzéseken lehet javítani, de az alapadottságokat aligha lehet megváltoztatni. A 3×3 által megkövetelt gyors gondolkodás, a helyzetek azonnali felismerésének és az azonnali döntéshozásnak a képessége jól hasznosítható az 5×5-ös játékban is, így mindenképpen hasznosnak tartja, ha a szezon után az 5×5-ös csapattagok részt vesznek a nyári, 3×3-as játékokban. Az edző meglátása szerint a magyar férfi B33-as csapat egyik gyengéje, hogy – ellentétben számos külföldi csapattal – nincsenek 2 méter magasság feletti játékosai.