„Hivatásszerűen” kosárlabdáznak

„Hivatásszerűen” kosárlabdáznak

Az idei, DECATHLON B33 Egyetemi és Főiskolás Bajnokság második fordulója után, március 19-én a budapesti Tüskecsarnokban kialakult a tovább jutó legjobb csapatok sorrendje. A fordulóban 18 fiú és 14 lány csapat mérkőzött meg egymással. A mérkőzések szünetében érdeklődtünk játékosoktól, edzőktől többek között arról, hogyan ismerkedtek meg a 3×3 kosárlabdával, miként látják a sportág jövőjét.

Debreceni Gergő és Dániel testvérek és mindketten a kosárlabda rajongói. Gergő a budapesti Corvinus Egyetemen, Dániel a Testnevelési Egyetemen tanul és saját egyetemük kosárlabda csapatának játékosai. Dániel már több évvel ezelőtt megismerkedett a 3×3 játékkal. Szegeden játszott először, még a B33 hazai kezdeti éveiben. Meglepetésére nagyon erős csapatok játszottak egymással, NB 1-es játékosokkal megerősítve. Az akkori ízelítő elegendő volt ahhoz, hogy időről-időre visszatérje a 3×3-hoz. Jelenleg az egyetem kérte fel a csapatban való részvételre és szívesen mondott igent.

Gergő tavaly játszott először 3×3 játékot, szintén az egyetemi bajnokságon. Már akkor nagyon megtetszett és jól ment a játék, a csapat bejutott a júniusi döntőbe. Ott is jól teljesített, így meghívást kapott az egyetemi válogatott keretébe. Ez pedig számára óriási megtiszteltetésnek és sikernek számít. Igaz, a végső döntésnél nem került be a világbajnokságra utazó csapatba, de ez nem szegte kedvét. Azóta egyre gyakrabban játszik 3×3 mérkőzéseket.

A testvérek elmondták, hogy gyerekkoruk óta sportolna, rengeteg sportágat kipróbáltak, a birkózástól a karatéig. Végül mindketten a kosárlabdánál kötöttek ki, ami azóta a szenvedélyükké vált, mondhatni hivatásszerűen kosaraznak. Mostanában két csapatban játszanak, így gyakorta előfordul, hogy egymás ellen játszanak. Valamikor egy csapat, a Tehetséges Fiatalok Csapata tagjai voltak. Nagyon sokat játszottak együtt, ebben az időben fejlődött legdinamikusabban a játékkészségük. Mostanában már mindketten a saját egyetemük csapatában játszanak. Ha összekerül egymás ellen a két csapat, kicsit furcsa érzés a testvér csapata ellen játszani. Még most is előjön néha a régi ösztön, hogy segítsék egymást a játékban. Mostanában már sikerül leküzdeni ezt az érzést. Inkább arra koncentrálnak, hogy megtisztelik az ellenfelet azzal, hogy a legjobb játékot mutatják.

A B33-at rendkívül fejlődőképes sportnak tartják, ami valószínűleg a nagyközönséget is az átlagosnál jobban érdekli. Bár a 3×3 kosárlabda alapokra épül, mégis alapvetően különbözik attól, mert sokkal nagyobb erőbedobást, koncentrációt igényel. A nemzetközi versenyekre való kijutásra pedig olyan játékosoknak is lehetőséget kínálhat, akiknek az 5×5 válogatottban valami miatt erre nem volt lehetősége. Magyarországon kvalitásos 3×3 csapatok álltak össze, így jó volna, ha megszületne a döntés arról, hogy az olimpiai sportágak közé beválasztják. Mindketten nagyon örülnének annak, ha Magyarországon is elfoglalhatná méltó helyét ez a sportág a többi labdajáték között.

Dániel abban reménykedik, hogy a tavalyi évhez hasonlóan csapata a TFSE idén is megnyeri a hazai egyetemi bajnokságot, noha idén változtattak a csapatösszeállításon és a taktikán is.